Első egyedül töltött nap (szept. 11) Gondoltam eltévedek…ugye ez az én esetemben nem olyan nehéz. Azaz pontosítok: eltévedés közben próbálom meg feltérképezni legalább a belvárost.

1. feladat: Találjunk el a Praça do Comérciora.

Valamennyire emlékeztem, hogy milyen útvonalon hozott haza Ana, úgyhogy ez viszonylag könnyen (ez azt jelenti, hogy minimális térképezéssel sikerült is). Ott sikeresen meg is találtam a Lisboa cardos kocsit (hehe igaz útbaigazítást kellett kérnem, de becsületemre váljék portugálul tettem) ahol a bájos kislány közölte, hogy azt bizony csak 1 napra kérhetem és az is 24 euró. Ekkor kicsúszott a számon egy túlságosan is hangos My God!, aztán egy illedelmes Obrigadaval el is kóvályogtam. RABLÁS! Úgyhogy el is döntöttem, hogy ingyenes napot tartok és ezzel jól túljárok az eszükön. Elsőnek is megnéztem magamnak a Tejot. Egy lépcső vezet le hozzá a térről, ahol két oszlop áll ki a vízből. Ugyanis anno a királyok a hajóikkal ide érkeztek meg és a lépcsőn sétáltak fel a térre. Meg is lepődtem, mert jócskán leapadt, pedig tegnap, amikor Anaval voltam ott, egész magas volt a vízszint. Azonban örömmel láttam, hogy nem csak a sirályok, de a turisták is élvezik a visszamaradt sárban való dagonyázást.

2. feladat: KULTURÁLODNI! Ezt sikeresen meg is tettem a téren lévő kis kiállítótérben, ahol egy a köztársaság kezdeti időszakának turisztikai, fürdőzési szokásairól szóló kiállítást néztem meg (természetesen elhatározásomhoz híven ingyen). Elsőre nem érdekelt a téma, gondoltam max nyelvtanulásra jó lesz. Végül is azonban nagyon tetszett. Régi fotók, vonatjegyek, reklámplakátok, kellékek a kényelmes utazáshoz (pl akasztós bőröndök) és karikatúrák, filmhíradók. Senkit sem untatnék a szakmai szememnek izgalmas részletezéssel, egy a lényeg, nagyon tetszett.

3. feladat: VÁROSNÉZÉS! Utam az Alfamába vezetett. Ez a városrész volt a móroké és ez az egyetlen kis része a városnak, amit nem pusztított el az 1755-ös földrengés. Ha látott már valaki utifilmet Lisszabonról, az Alfama girbe-gurba utcácskáit biztos látta benne. Erre jár az ún. városnéző villamos, a 28-as. Gondoltam, ezt jó lesz követni, de én aztán nem szállok fel rá a sok bolond turista közé, gyalog sokkal többet fogok látni. Így is lett, úgyhogy mindenkit rá, ha idegen városba kerül, inkább gyalog induljon útnak. Először is megnéztem a Sé-t, Lisboa legrégebbi székesegyházát.

Elég sötét, de nagyon szép, érdemes megnézni. A főhajóba be lehet menni, de sajnos a kerengőért, ahol sok híres ember síremléke látható, azért fizetni kell. Na, majd ha valaki meglátogat, akkor azzal meglátogatom én is ezeket a fizetős helyeket. Itt van egyébként a legenda szerint az a kereszetlőmedence is, ahol Szent Antalt megkeresztelték. Őt Páduai Szent Antalként ismerik, de ez csupán csak véletlen, hisz szinte egész életét Portugáliában élte le, csak az utolsó éveit töltötte Olaszországban. Aztán elsétáltam a Castelo de Sao Jorge-ban, ami neve alapján csak egy vár, de a középkori várak jó szokásához híven régi kis házak, szabálytalan utcácskák alkotják a váron kívül.

A közelben található a Mosterio de São Vincente De Fora is.

Sajnos a múzeuma várat még magára egy kicsit, mert még nem kaptam meg a diákom és hát a pénz az pénz. Viszont be kell látnom, tudtak valamit ezek a mórok. Az azulejon kívül a portugálokra hagyták a kertépítés, főként a belső kertek kialakításának szenvedélyét is. Gyönyörű csempékkel díszített kutak, hófehérre meszelt padok és virágokkal befuttatott hűsölésre csábító zugok marasztalják itt az embert. Ha már kert, azt hiszem megtaláltam Lisszabon egyetlen Mini-Jardimját (minikertjét). Össz’-vissz’ 2 pálma és még egy pár zöld növény alkotja, de azért készítői készítettek számára egy táblát. Sajnos az utcákon járva elkeseredtem egy kicsit. Azért jöttem ide, hogy majd jó példákat találjak arra, hogy hogyan is lehet a régi épületeket életben tartani, felhasználni, de sajnos elég elkeserítő látványt mutatnak az utcák néhol a városban. A nálunk is szokásos módon sok helyen meghagyták a homlokzatot és belül teljesen lerombolták az épületeket. Máshol meg mintha Budapesten lennénk, egész egyszerűen lerombolják az épületeket és az ott keletkező foghíjjtelken na mi lesz?....Igen, parkoló! Azért nem adtam fel, keresek én olyan példákat, amik pozitívak. Napomat a Pombal márki terén végeztem, ami mögött a csuda szép VII Eduárd Park van. Találtam ott egy gyönyörű kis pavilont, mely sajnos bedeszkázva üresen áll. Pedig fantasztikus azulejo képek vannak rajta.

Este hívott Ana bulizni, de mire hazakeveredtem már totál fáradt voltam. Nem tudok aludni rendesen ezektől a bolond fejembe kavargó portugál szavaktól. Meg aztán 11kor kellett volna a város másik felén lévő téren lennem, úgyhogy ez most kimaradt.

A napi zárás:

3 totális kétségbeesés

2 haza akarok menni

1 csüggesztő felismerés: ihatatlan a portugálok vize

De végezetül öröm és boldogság, hogy itt lehetek!