Sajnos már annyira rég írtam, hogy mielőtt elkezdetm volna ezt a beszámolót kénytelen voltam átnézni a fényképeket, hogy hol is voltam az elmúlt két hétben…

Mivel tartom jó szokásomat, hogy minden vasárnap múzeumi napot tartok, hát kezdeném a Gulbenkian múzeummal. Egy nagy kert kellős közepén áll az egykori örmény milliomos gyűjteménye, ami halálával a portugál államra szállt. Igen, a kert: kis tavak, ahol békák éldegélnek békességben, gyönyörű virágok, furcsa építmények. Már barangolni  és sétálgatni is jó ebben a kertben.

 Mivel örmény születésű gyűjtővel van dolgunk, nem csoda, hogy gyűjteményében nagy számban fordulnak elő keleti szőnyegek, öltözékek, vallási szertartás eszközei. Külön gyűjteménye van persze azulejokból is:D Emellett azonban nem marad el az európai gyűjteménye sem. Csak kapkodtam a fejem. Hopp ott egy Rembrandt, elnézést kettő, mellette egy Rubens, következő teremben Rodinek tömkelege fogad, békésen megférve a Manet képek társaságában, de nem szégyenkeznek a másik falon a Turner képek sem, se a Gainsborough portrék. Ám mielőtt ebbe a földi paradicsomba érkeznénk tekintsünk be ebbe a terembe, ahol a XVIII- XIX századi portugál és francia bútorművesség remekeiben gyönyörködhetünk. (Elnézést, azt hiszem előbújt belőlem a tárlatvezető.) Lenyűgöző, ha másért nem, hát ezért érdemes ebbe a városba ellátogatni. Olyan volt, mint egy gyereknap. Megelevenedett az az 5 év, amit az egyetemen töltöttem. Sajnos a többiek egy kicsit unták, én pedig még csak meg sem nézhettem rendesen a termeket. Na, ezért kell egyedül elmenni szakmázni! A Hopp múzeumos alkalmazott, de mégsem foglalkoztatott kis csapatunknak külön belinkelek egy képet, a kínai-japán gyűjteményről. Bizony, a budapesti múzeumok sajnos sokszor elbújhatnak az itteni gyűjtemények mellett.

Ami végképp felbosszantott- pozitív értelemben- hogy ebben az óriási komplexumban, ahol van koncertterem, színház és múzeum még egy fantasztikus könyvtár is van. Teljesen ingyen!!! Kicsit aggódtam, amikor előadtam a hölgynek, hogy én a street artról keresnék könyveket, de mosolyogva megnyugtatott, hogy nem lesz baj. Tényleg nem volt, ti. vagy 20 könyvük van, csak ebben a témában. Innentől kezdve el lehet képzelni, hogy a többi jóval feldolgozottabb témában mi lehet…

Következő vasárnap már nem voltam ilyen szerencsés. Gondoltam, váltsunk a kortársra: irány a Museo da Chiado. Nagy nehezen meg is találtam gyönyörű kert, eddig jól kezdődik. Ám de hol van a bejárat…megtaláltam, ahol is egy kedves úriember közölte velem, hogy én itt nem fogok semmit se megnézni, mert hogy kiállítás építés van, próbáljam meg tán egy hét múlva. Na bummm…

B terv: Museo Nacional da Arte Decorativo. Megvan, de fizetős. Na azt már nem, egyébként is már csak 2 órám volt, mire mennem kellett Kingához elkezdeni a lencsefőzeléket a portugáloknak, de erről majd később. Ilyen esetben szerencsére mindig kéznél vannak az Alfama utcácskái. Nem tudok betelni velük, és persze a miradorokkal (kilátókkal szintén nem).

Sétálgatás közben szinte beleütköztem a Monsteiro de São Vincente de Fora-ba. Már az első hétvégémen is meg akartam nézni, de sokallottam a jegyet, mivel akkor még nem volt meg a diákom, így 4 euró lett volna, ezért csak a belső kertjét, udvarát néztem meg. Na de most! Ezt a monostort 1627-ben tervezték. Gyönyörű kilátás fogad minket a tetőről, szerintem a legszebb a városban. Lélegzetelállító. De míg feljutunk a tetőre még vagy 100szor elakadhat a lélegzetünk. Például a jellegzetes kék-fehér azulejos kerengő láttán, vagy a híres La Fontaine meseillusztrációs csempéket csodálva. Itt van persze a Bragança család síremléke is. Híres ez a sírkápolna, mert IV. Jánostól Portugália utolsó uralkodójáig (II. Mánuel) minden portugál uralkodónak megtalálható itt a szarkofágja. Megható a kőből faragott imádkozó női alak is, aki az 1908-ban meggyilkolt I. Károly és fia, Lajos Fülöp sírjánál áll. Kihagyhatatlan! Linkelek be jó sok képet, mert azok úgyis jobban alátámasztják a véleményem:

Uma casa bonita do grupo RAM:

A Facebookra raktam fel már képeket, amin egy brazil street artos testvérpár által kifestett ház látható. Nem tudom, miért, valami isteni szikra hatására a Gulbenkian könyvtárából a 36os busszal akartam hazajutni. Ez a Pombal Marque terén megy keresztül (ő építette újjá a város a nagy földrengés után). És azonnal le kellett szállnom a buszról, amikor megláttam, hogy újabb lakatlan házat festenek ki. Elkezdtem beszélgetni a két srác managerével és kiderült, hogy portugálok. Íme egy-két kép: munka közben és a végtermék. Másnap olvastam is az újságban, hogy egész táblákat, falfelületeket kaptak graffitisek a Bairro Altoban, hogy kifessék. Mikor lesz, nálunk is ennek ilyen kultúrája?

Készül a műalkotás...

Egy felszálló gondolat!

Elkészült...sajnos nem tudtam totál képet csinálni róla, mert körülötte végig háza és park van.

Íme egy kis tengerrészlet.

Október 5, nemzeti ünnep:

Az ideji október 5 igazán különleges volt, hisz most ünnepelték a köztársaság 100. évfordulóját. (A feledés jótékony homálya elfedte a Salazar-féle katonai diktatúra éveit!) Szegény Kinga csak a himnuszt akarta meghallgatni, de lekéstük Ellenben találkoztunk egy kisebb tömeggel: a férfiak öltönyben és kemény kalapban, a nők fehérben voltak. Mindenkinél esernyő, gondolom 100 éve október 5-n esett… Himnuszt nem, de cserébe 3 dögunalmas beszédet meghallgathattunk. Délig tarott a móka, majd vége, pakolás, nem ám mint nálunk: egész napos dajdaj. De azért hasznos sétálgatós, azulejo fényképezős délutánt tartottam. Senkit nem szeretnék itt most untatni a kb 200 különféle csempével, amit lefényképeztem, de természetesen külön kérésre szívesen megmutatom

Francia filmfeszt:

Igazi multikulti estet tartottam 13-n. Franci filmesten voltam, szerencsére itt feliratozzák a filmeket, szóval portugál felirattal még értettem is. Ellenben az angólai haverommal mentem el, akivel félig portugálul, félig angolul beszéltünk magyar létemre. Már csak egy kínai kellett volna mellénk… Apropó mellénk: a moziban egy idős bácsi ült mellettem. Egyszer csak horkolást hallok, hát nem elaludt szegény jót nevettünk rajta, de egyre hangosabb lett, szóval az előtte ülők felkeltették, mert már nem nagyon hallották a filmet. Jegyár : 3 euró, míg egy sima mozijegy itt 7.

Querido João,

Então aqui é um resumo para ti em português. Sabes, todos os domingo vou a um museu. E naturalmente Lisboa tem muito museu lindo, por isso adoro esta cidade. Mas estou um pouco triste, se visito um museu ou monumento aqui: não percebo porque não temos nos os museos similar na Húngria também. Por exemplo: Museu Calouste Gulbenkian, tem um museu, uma livraria fantastica (tenho um trabalho da street art para a minha aula história da arte, e achei cc 20 livros neste tema em inglês e em português também), um teatro, e naturalmente um parque fascinante. Este é o sensação fantastico: em Lisboa faz sol e quinte, lejo o meu livro no parque de Gulbenkian, vejo os sapatos no lago e na Húngria faz 10 grade, e chuva. Acho que posso viver aqui :D

O Colecção é fantastico também. Todo que eu estudei na universidade fica neste colecção. Hopp aqui é uma pictura do Rubens, não, desculpa, dois, e alí ficam três telas do Rembrandt, e aquela é uma escultura do Rodin. É verdade, eu fui a Alice no país das marvilhas.:D

Monsteiro de São Vincente de Fora: acho que se o homem quer ver a boa vista á cidade, tem que ir ao tecto do monsteiro. A mais bonita vista em Lisboa! E os azulejos com as fábulas de La Fontaine, hmmm. Sabes, gosto muito dos azulejos em Lisboa, nas casas, nas igrejas, mas aqueles foram muito interessantes é especiais.

Mas a festa nacional na 5 de Outubro foi um desegnano para mim. Só durante das 9 á meia dia…na Húngria nos celebramos todo dia. Mas vi pessoas quêm vestiram os fatos pretos é as mulheres vestiram roupas brancos. Todas as pessoas tinham uma guarda-chuva. Porque, podes dizer-me a história do dia 5 de Outubro 1910?

Fui na festa cinema francês. Ainda bem que todas as filmes são em Portugal, por isso comprendei a filme, porque nunca estudei em francês. Esta noite foi realmente multicultural. Vi uma filma franesa com um rapaz angolano em Lisboa é sou hungara. Uma brinca, não é?