Nos, az elmúlt 3 nap igen gazdag volt élményekben.

Péntek:

Elmentünk a portugál ismerősökkel bulizni. Tanulságos volt. Pl itt a benzinkúton vesznek italt, mert a szórakozóhelyeken borzasztóan drága. Elmentünk Amadorába egy koncertre, aztán a Bairro Altoba. Kiderült, hogy voltam én már itt, csak akkor nappal volt. Nos, éjszaka teljesen más. Ez a bulinegyed. A házak aljában vannak a kocsmák, amik épp akkorák, hogy bemész megveszed a shotot (azt hiszem így hívják, ez a rövid ital) és mész is ki az utcára. Hova is mennél máshova, hisz mindenki ott hömpölyög az utcán és beszélget. Iszonyatos tömeg van. És persze pisi szag, mint mindenhol a városban. Ami furcsa, hogy pontban 3kor már be is zárnak. Nagyon aranyos és vicces társasággal voltunk. Iszonyatosan őrültek.

Mostanában minden nap van valami, ami az életemben az első: például pénteken ettem életemben először csigát. Nagyon finom!

Bár szegény Kingának felfordult a gyomra tőle, ő nem szereti a tengeri herkentyűket meg a csigát és ilyesmit. Hagymás, fokhagymás, fűszeres lében főzik meg. Némelyik kidugja főlés közben a fejét, azt könnyebb utána kiszippantani, a többit fogpiszkálóval kell kiszedni. Vissza kellett fognom magam derekasan, hogy ne kezdjem el énekelni a csiga-biga gyere ki című örökbecsüt.:D

Kaptam én ám virágot is!

Drága Kinga, mindent köszönök:D

Szombat:

Életemben először láttam az óceánt. Éstorilba mentünk el- ez kb 20 percnyire van Lisszabontól vonattal. Nem egyszerű itt az utazás, a vonathoz külön kártya kell, nem jó a viva viagem kártya. Itt egyébként is folyton mindenhol kártyákra kell feltölteni a pénzt, aztán amikor használni akarsz egy közlekedési eszközt, akkor pittyegtetned kell egy masinán. Szóval Éstoril a „portugál Riviéra”. Hosszú homokos part, sziklák, rengeteg napsütés, igen, még szeptember végén is. Úsztam is sokat, szegény Kinga már aggódott is, mire eszembe jutott, hogy Hé ez nem a Balaton! Jól meg is kóstoltam. Nem csalás és nem ámítás, tényleg sós:D Egész nap kinn voltunk és csak mondta, mondta a magáét az óceán. Nagyon cserfes, folyton beszél.

Vasárnap:

Rá kellett jönnöm, hogy a múlt vasárnapi ingyenes múzeumozásom nem volt véletlen, itt tényleg minden vasárnap ingyenesek a múzeumok. Szóval ezentúl a vasárnap lesz a kultúra napja. Ma a Museo National do Azulejoban voltunk, ahol a technikai részletektől kezdve a kezdeti, mór időszaktól kezdve teljesen kortárs modern azulejokat is meg lehet csodálni. Kezdetben a mórok a házakat, azért borították csempével, mert nagyon jó hőszigetelőnek bizonyult. Nyáron hűtött, míg télen benntartotta a meleget. Ezek még kék-fehérek voltak. Csak a későbbi években sikerült először a sárga, majd a többi színt is beleégetniük. A szőnyegminta az elterjedt a házak borításánál, de a templomok falát is azulejokkal borították falképek helyett, valamint az oltárokat is ezzel borították, oltárképeket festettek csempékre. És tényleg, sokkal élvezetesebb várostérképet nézegetni festett csempén, mint papíron:D

Új szerelmem Eduardo Nery, gyönyörűek a csempéi.

Gasztronómia: isteni a Pastel de Nata!

Most jöjjön-bár rövidítve, de mindez portugálul, hogy Joao is megértse (kedvenc budapesti portugálom)

Primeiro: desculpa, mas sabes o meo portugues é não muito bom ainda.

No sexta-feira:

Eram na festa com os nossos amigos portuguêsas novas. Eles são muito amável e muito, muito loucos, mas amo-voces muito. Primeiro eramos na Amadora num concert, depóis foram no Bairro Alto. Aquele há muitos baros em baixo das casas. Eles são pequeno, mas isso é não problemo, porque as pessoas compram as suas bebida e vamos para as ruas, porque todas pessoas são nas ruas. Sim, isso é muito interessante, que em Lisboa as pessoas fazeram as festas nas ruas. Na sexta-feira era a prima vez, que comer caracolias. Diz a verdade, isso é muito delicious.

No sábado:

Vi –primeira na minha vida- o oceano. Lindo, lindo, lindo. Isso é muito sentimento estranho, que nadava e tomava sol no Setembro.:D E realmente: o oceano tem sabor salgado.

No domingo:

Vai estar a domingo o dia, que vámos nos museos, porque todos os domingo entrada é gratuita nos todos os museus em Lisboa. Fui no Museo National do Azulejo com Kina e com tuas raparigas francesas. Ele muito interessante para mim, que as pessoas portuguesas usam azulejos para fazer retábolos também, não só cobrir das casas com esse.

Tenho um namorado novo: Eduardo Nery que tem azulejos lindos:D

Desculpa, mas penso que tenho muitos erros, faças favor, corrigir-me, porque quero estudar a tua línga melhor. Obrigada.

P.s: a tua país é lindo, verdade! Gosto muito:D