Tegnap voltam bikaviadalon. Nagy szerencsém volt, hogy most mentem, mert ez volt az év utolsója. A Campó Pequeno mór hangulatú arénájában tartják. A vagyonért vette jegyemmel (ismét öregnek bizonyultam, 25 évesen már nem vehettem olcsóbb jegyet), boldogan vártam az este 10 órai kapunyitást. Persze nem mindenki szereti itt sem a bikaviadalokat, sok ismerősöm mondta, hogy ő bizony meg nem nézi és hasonló véleményen volt az a 20-30 ember is, aki táblákkal tiltakozott az állatkínzás ellen. Állatkínzás lehet valójában, sajnáltam én is a bikákat, de aki már látta, hogy hogyan „gyártják” a csirkehúst, ami a tányérunkra kerül a nagyipari termelésű farmokon, milyen kis ketrecekben sínylődnek szegény állatok, az lehet nem gondolná, hogy egy bikaviadal az állatok meggyalázása. A homokos arénától a plafonig az egész teret bejárta a tisztelet, ami nem csak a pikadorokat, hanem a bikákat is körbe vette. Én sem az állatok lemészárlása miatt mentem (egyébként sem ölik meg nyilvánosan a bikákat) hanem azért, mert ez már szinte művészet.
Tánc: tánc bika, ember és ló között.
Ugyanis a portugál bikaviadalokon –és ez is különbség a spanyolhoz képest- lóhátról küzd meg a lovag (kezdetben lovagi tornák része volt a bikával való küzdelem). Kb 6 lándzsát szúr az állatba, ami egyre kisebb lesz, mármint a lándzsa, épp ezért egyre közelebb kell mennie a pikadoroknak az állathoz. Az első lándzsa pl elég furfangos szerkezet, onnan lehet tudni, hogy beledöfte az állatba, hogy a kezében maradt része végén megjelenik egy zászló. Ezt szertartásosan körbehordozza a pikador. Megpróbáltam, és remélem sikerült, lefényképezni, ahogy a szúrás előtt kergeti egymást a lovas és a bika. Óhatatlanul felmerül a kérdés: ki az üldöző és ki az üldözött? A lovas bemutató után jelennek meg a népviseletbe öltözött alakok. Az egyik kiáll a bika elé, kis zöld-piros sapkájában és nagy hujjogatások közepette peckesen lépdel a bika felé, aki egyszer csak megunja és nekiront. Mire az, ha ügyes, a bika szarva közé kapaszkodik és a többiek pedig rávetik magukat a bikára. Tegnap este az egyik bika annyira ügyes volt, hogy ez csak harmadszorra sikerült és kétszer átment a szarva közé ugró férfi, egyet pedig a palánkhoz nyomott. Jöttek is az orvosok, de ezek kemény kötésű fickók és visszaálltak a bika elé. Óriási tapsvihar és ováció volt a jutalmuk. No, de még nincs vége, mert az egyik férfi megfogja a bika farkát és a többiek ennek az egynek a jelére szétszélednek. Ekkor a bika megpróbálja ledöfni a farkát fogót, aki nem hagyja magát. Huzatja magát a bika farkánál fogva, ezzel szabályos köröket írnak le. A bemutató utolsó fellépője a ló nélküli matador. Ez hasonlít talán a legjobban a spanyol változathoz. Kardja is van, de nem szúrja le az állatot, csak imitálja a végén. És ez az igazán lenyűgöző tánc, néha szinte súrolja a bika a férfit. Nem lehet elmondani milyen szép, amit ketten produkálnak.
Az esemény érdekessége egyébként az volt, hogy egy család tagjai voltak most a főszereplők: egy apa és két fia. Mindegyik nagyon ügyes volt, de kb az idősebbik fiú volt talán a legjobb korban ehhez. Hihetetlen elegáns és szenvedélyes volt. Lenyűgözően hergelte a közönséget és minden mozdulatán és arcrándulásán, mosolyán lehetet látni, hogy ez az élete. Miután mind a hárman végeztek beengedik a teheneket, akik „kikísérik” a bikát. Ezek után mindhárom „lovag „ körbemegy az arénában. Az emberek állva tapsolnak nekik és sokan még a sáljukat, kabátjukat is bedobják nekik, csak hogy hozzá érjenek a matadorok és visszadobják nekik.
Lehet mondani, hogy ez állatkínzás, de engem teljesen lenyűgözött ez a dolog. Természetesen én is sajnálom a bikákat, de az egész hangulata és a matadorok eleganciája magával ragadó, gyönyörű élmény.
E a tua parte, só para te:
Ahhh, a touremaqia foi a uma mais memorável evento na minha vida. Realmente é uma arte. Sim, eu comprendo o situação dos touros, mas acho que os picadoros amam muito destas animais e naturalmente eles honram os muito também. Espero que a touramaqia é uma dança, uma dança onde um homem, um cavalo e um touro dancam junto. Evidantemente compadecou muito dos touros.
Ah e os fatos, com ouro foram lindos. O movimento dos picadoros são realmente fascinadores. Os picadores foram elegantes inacreditáveis, o todo evento foi tão um teatro. Tirou muitos fotográficos, então vou poder mundar-te, se queres…J
Foi uma acidente também, porque não poderam os homens com roupa popular (desculpa mas não sei os nomes eles) e o touro correu durante dois homens. Mas eles foram muito valentes e voltou á arena. aplaudi-se muito.
Mas tenho medo que o meu português é ainda muito mal. L Mas pratico muito, todo dia.
Imagina, tenho um amigo angolano, e ele pode ensinar me num vez na semana, é bom, não é?
Prometo-te, quando voltei para Húngria, podemos conversar fluente.
Beijinhos grande
