Portugál nyelv: Zsófi= 1:0 (részeredmény)

Tudom igen csak rég írtam, de elkezdődött az oskola és majd minden nap van órám…este 8ig, mert elkezdődött a „hülye vagyok portugálból” óra is, ami nagyon hasznos, azaz lenne, ha a többiek egy kicsit többet tanulnának. De módfelett igyekszem, nem kell aggódni. Nos, rövid áttekintés a hétvégéről: Pénteken igazi portugálokhoz híven ismét a Bairro Altoban mulattunk, ahol új ismerősre tettem szert: a fekete vodka likőrre. A barátaink teljesen el voltak hűlve, hogy mennyire bírjuk az italt, nos nem mi bírjuk, hanem ők nem. Nem tudom megszokni még mindig ezt a tömeget, ami az utcákon illetve a bulihelyeken van ilyenkor. Szeretem én az embereket, meg a közelségüket, de az hogy hering legyek egy konzervdobozban…No, de azért így is sikerült reggel 6ra hazaérnünk, ami otthon elő sem fordulhatott. Felhívnám a figyelmet a mellékelt képre, ahol a Praça Camoís látható egy szombat hajnalban. Romok, romok hátán.

Hiába eléggé szemetelő népség, a sulink udvara sem szokott kultúráltabban kinézni.

Szombaton Anam szülinapja volt, amire megpróbáltunk palacsintát sütni, de a palacsinta sütőnk valahogy nem szuperált, ezért egy másikba kellett sütni. Ennek következtében olyan 15 cm átmérőjük lettek. De nagyon örült neki, hát még a Halász Judit-féle Boldog születésnapotnak:D

Vasárnap ismételten kultúr-nap volt, elmentünk Sintrába.

Ez egy kis városka (mesepalotákkal) nem messze Lisszabontól, kb 30 perc vonattal. Itt volt a királyok üdülő övezete, ide menekültek a nyári hőség elől. Hát nem véletlen: hegyek között mégis csak kellemesebb.

Pompás lett volna, ha nincs ott az a rengeteg turista, így be sem jutottunk abba a kastélyba, amit kinéztünk magunknak. Megbeszéltük Kingával, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot és elmegyünk októberben is, amikor már nem lesz turistaszezon.

Viszont tartom magam az ütemtervhez (minden héten megkóstolok vmi újat). Most a bacalhaun volt a sor, ami sózott tőkehal. Annyira sós, hogy kb 2 napig kell váltott vízben áztatni, hogy ehető legyen. Ettem is belőle salátát, helyes kis halas pogácsával.

Szegény Kinga nem tudott hova ülni, hogy ne érezze. Ettem hozzá queijada da Sintrat is, ami sajtos sütemény, kár hogy a narancsosat választottam, nem volt épp megnyerő.

Gyönyörű botanikus kert is van itt, ahol minden növény alá kis táblára ki van írva, hogy mi is ez. Romantikus andalgásra kifejezetten ajánlott. Nem véletlen, hogy a XVIII és XIX. században Lisszabonból ide jártak ki titkos légyottokra. Most már szerelmespárok helyett csak bizarr, pszichedelikus műanyag állatok bújnak meg. Le is győztünk egyet.

Csütörtökre megint olyan programot találtam, amiben Kinga közölte, hogy bolond vagyok, nem vesz részt. Bikaviadalra akarok menni! Remélem még lesz jegy és akkor beszámolok róla. Bolondságról jut eszembe: múltkor találtam a VII. Edward parkban egy gyönyörű elhagyatott pavilont, telis, de teli azulejoval. Benn is. Gondoltam, ne legyen a nevem Somogyi Zsófi, ha ide be nem mászok. Nagy nehezen, de befértem. Még jó, hogy körbenéztem mielőtt bementem volna, mert épp ott olvasgatott egy őr. Nem tudom, hogy hogyan magyaráztam volna meg neki szegényes kis nyelvtudásommal, hogy hogyan kerülök ide:D

Tipikusnak mondható ellenben, hogy a portugál férfiaknak majd kiesik a szemük, úgy megnézik a nőket. Mindegy h szőke, barna vagy fekete… Engem meg pláne a hajam színe miatt. Alcindoék teljesen odavoltak pénteken, mert zöld pólóban voltam. Hiába, Portugáliában öltözzünk portugál zászlónak:D

De a hét legnagyobb felfedezése: Sokat gondolkodtam azon, hogy miért késnek ennyit a portugálok. Másfél órát várni valakire semmit sem jelent. Milyen a kapcsolatuk ezeknek az embereknek az idővel. Rájöttem, hogy semmilyen. Itt kérem szépen nem létezik idő. Mi is teljesen lelassultunk:D Még csak 3 hete vagyok itt és olyan mintha már 3 hónapja lenne.

Meg van a megoldás a rohanó időre. Jöjjön Portugáliába!